♥ / Mon May 21st, 2012 ≡ reblog

{ aktuálisnézettség }

csak néhány mondat elejéig, arról, hogy mivel is töltöm a szabadidőm.

a május nagyrészt a szórakozásról szól. a vizsgák közben elengedhetetlen, hogy ne nézem meg a tavaszi szezon egy-két animéjét, s ne időzzek el a régiek felett. mivel korábban a magaupload megszűnésével együtt, elveszett a lehetőség, hogy láthassam magyar szinkron mellett a Honey & Clover epizódokat, rákényszerültem arra, hogy alaposan bevessem magam a keresők világába, s bizony addig kutattam, míg fel nem leltem az eredeti szinkronos, raw verzióban kinyomott részeket. ezúttal óvatosabb és elővigyázatosabb leszek, s ahogy szokásom tartja, ha valami tetszett / tetszik, akkor azt megőrzöm. Moritáék története eddig is favorit volt, így nem is kérdéses, hogy mi lesz a sorozat sorsa, amint befejeztem újra. sose értettem igazán, hogy mi az ami megfog ebben a történetben Morita karakterén kívül. hisz lényegében hiába beszélünk a történetbe helyezett vidám poénokról, az egészet átjárja az a szenvedéses szomorúság és a sok szerelmi háromszög. olyan melankolikus az egész, s talán pont ez fogott meg benne, no meg a művész iskola magáért beszél. annyira.. szabadon van ábrázolva, mint ha nem is kéne órákra járniuk a diákoknak, vagy éjt-nappallá téve tanulniuk. 

szintén régebbi, bár nem olyan öreg alkotás a Hakuouki, s ennek 6 részes OVA sorozatja a Sekkaroku. régóta pályázom már az anime specialjeire, s egyéb kis plusz faragványaira, s most végre megszereztem egy részük, s időm is van arra, hogy bele vágjak ezekbe a részekbe. a szereplők ugyanazok maradtak, Okita karaktere még mindig a szívemen van hordva, s egyszerűen imádtam, hogy a kis sorozat első epizódjának középpontjában máris ő volt! igaz.. a második évadot még mindig nem sikerült befejeznem a történetből, de majd ezután a hatos után talán sikerül a maradék, Okita nélküli epizódot is legyűrnöm a torkomon. 

az animék 2012-es tavaszi szezonjából elég sok animébe nyerhettem betekintést, azonban csak 3-ra tudtam azt mondani, hogy igen.. talán végig nézem. régóta szemezgettem a Hyouka-val. nos nem mondanám, hogy nagy alkotás, a képi világa elég érdekes, a K-ON-ra emlékeztet, bár még azt az animét se tudtam végig nézni olyan formátumban, amilyenben szerettem volna. egyenlőre váró listán landolt, még mindig.. :/ visszatérve ikertársára.. kissé fura az anime képi és hangulatvilága, a történetről nem is beszélve. de azt hiszem egy remekül elkapott hangulatú történetről beszélhetünk, szóval egyenlőre kosárban a helye, az első rész után.

a Kuroko no Basuke, még mindig a tavaszi szezonból nagy meglepetést hozott nekem, mivel köztudottan utálom a sport témájú animéket. egyszerűen ha focira vágyom, akkor élő embereket, a japán válogatott meccseit és Keisuke Hondát bámulom a tévében. a kosárlabda meg mindig is távol állt tőlem. egy sport animétől pedig igazán meglepő volt, hogy bishiket vonultat fel az első részektől kezdve, vagy legalábbis a másodiktól. az animének van mondanivalója is, még hozzá mindaz, amit Kuroko remekül megfogalmaz már az első részben is. azt hiszem csillogtatja leginkább a szemeim a szőke modell srác után. körülbelül most állok félidőnél benne, s ha már eddig elszenvedtem vele, akkor szerintem be is fejezem.

s dobpergést kérek ~~~ tratratramtata ~~~ sose hittem volna, hogy ez az anime lesz a kedvencem a szezonból. igazság szerint a borító nagyon megrémisztett, mondhatni elijesztett engem a sorozattól, meg az előre beharangozott sztori sem volt tetszetős, de aztán az egyik .. talán gyengébb pillanatomban belekaroltam az első részbe és valahogy nem tudom elengedni! a sorozat visz magával.. igen a Kids on Slope. a történet remek, az képi világa egészen különleges, 21. századi, eleinte érdekes, de egészen megszokható a végére. s a főhős kezdő monológja, egyszerűen szíven talált! a szereplők nagyon imádni valóak. nincs bennük idegesítő, vagy legalábbis eddig mindegyik viselkedése olyan magától értetődő volt. aranyos kis szerelmi szálak ebben is vannak, illetve sokszögek, amik néha nem kapcsolódnak össze sehol, de mégse unalmas a történet. 

s … van egy kakukktojásunk is. korábban már írtam erről az animéről, a Tasogare Otome x Amnesiaról. az első részek még izgalmasnak tűntek, de valahogy a történet egyre inkább kezd elcsúszni a maga pocsolyájában. rezeg a léc alatta erősen. az biztos, hogy végig nézem a hátralévő 6 epizódot még, de az már kevésbé biztos, hogy az anime megér-e egy külön DVD-t nekem.  majd kiderül..

♥ / Mon May 21st, 2012 ≡ reblog

"SOKSZOR MEGKÉRDEZEM MAGAMTÓL: NEM VESZÉLYES A REPÜLÉS?"

~~~ aztán , amikor választ akarok kapni, akkor csak betolom a lejátszóba a VAMPS albumjait, és Hyde hangjában cseng a válasz: S Z Á L L J   M A G A S A B B R A. s most, még az ő hangja sem kell ahhoz, hogy magasabbra szálljak. bátor vagyok. a szél felkapja a hajam a vállamról, mosolygok. szállok széllel szemben. isteni érzés ~~~ sokszor megkérdezem magamtól: miért jó fiatalnak lenni? miért jó az, ha már lassan a húszat pengetem mégis 15 évesként élem az életem?  mi tetszik az embereknek abban a kislányos külsőmben, s mi vonzza őket hozzám? s miért nem zavar, ha egy nálam két évvel fiatalabb srác megbámul az utcán? választ sose lelek..

♥ / Sat May 19th, 2012 ≡ reblog

{ egykeresztnév }

lassan egy bejegyzést is megér az a  K Í N L Ó D Á S   és   V Á G Y , amely üvölt belőlem. azt hittem, hogy eddig ilyen nem fordulhat elő velem, pedig igen! van egy srác, aki olyan dolgot hoz ki belőlem, amit eddig más még soha. egy srác, aki számomra ismeretlen, s olyan távol áll tőlem a valóságban, s olyan megközelíthetetlen, mint  É N . pedig alig 10 km választ el minket egymástól.  

mégis  T Ű Z   s     V Í Z    vagyunk. látom, hogy vágyik arra, hogy megismerjen, s próbálom felé azt sugallni: igen, én is meg akarlak ismerni. de valahogy, a lehetőség nem hull az ölünkbe. s ott futottam bele ma is ebbe a fiatal emberbe, ahol nem is sejtettem volna. mosolyt csalt bágyadt, gyönge, életunt arcomra ezen a délutánon. s az éjszakát ott töltötte alig 3 méterre mellettem az egyik barátjával. annyira.. de annyira oda akartam menni hozzá. megfogni a kezét, a szemébe nézni, s kérdezni. de

N E M    V A G Y O K     B Á T O R ,

hiába csillog a szeme az érdeklődéstől. ~~~~~ a sors iróniája.

♥ 129 Notes / Wed May 16th, 2012 ≡ reblog

♥ 92 Notes / Wed May 16th, 2012 ≡ reblog

♥ / Wed May 16th, 2012 ≡ reblog

{ dark shadows } { vélemény ~~~~ }

hogy mi vett rá engem arra, hogy ilyesmit nézzek? ~~nos.. nem a vámpíroknak hódolok a 21. században, csupán Depp neve láttán akaratlanul is felcsillannak a szemeim, Tim Burton pedig igazán érdekes filmeket szül a napvilágra ~~ a legtöbbet ki nem állhatom, de a Tökfejű fejnélküli lovas filmfeldolgozása igazán ütős volt, s úgy gondoltam a legújabb vígjátéka is tetszeni fog. 

szóval.. íme egy kis személyes vélemény a Dark Shadows-ról, avagy az Éjsötét Árnyékról. 

S P O I L E R E K B E N    G A Z D A G   L E H E T E K . 

szóval rögtön a történet elején fellángolt bennem a pedofilizmus, hiszen az ifjabb Barnabas Collins-t, avagy a főhőst alakító kis fiúcska, nagyon elnyerte a tetszésem. a történet nem nagy durranás, mondjuk úgy hogy mégis elképesztően megnyerő volt nekem. már az, hogy a hetveneseket hozta el hozzám, az egy külön csillagos ötös! és még jó párat kiosztottam a közel két órás { ? } film alatt. szóval miután Collins perceken belül felcseperedett a következő szimpatikus személyé, a Collins ház úrnőjének a lánya vált a szemembe. egy vadóc és lázadó tizenöt éves, aki a házibuliba Alice Coopert rendeli, s egy több mint kétszáz évre ládába tett vámpír nem tud mit kezdeni a nőnevű férfivel. s ha már Coopernél tartunk..

a film zenei világa valami isteni volt! már az előzetesben felcsendülő T-Rex sláger, a Get it on, amit még a Cinema Bizarre is feldolgozott, no hát.. annak hallatán én teljes extázisba kerültem. eme dal hallatára döntöttem úgy, hogy nekem ezt a filmet látnom kell. s emelett az egy szám mellett még olyan előadók zenéi vannak a soundtrackon, mint a Donovan, az Iggy & The Stooges és természetesen Alice Cooper, élőben is ~~~ és még sok más hetvenes éveket idéző nóta.

vannak a filmben hippik, igazi füvesek, beképzelt üzletemberek és még sok más szereplő, akik valamilyen oknál fogva mind szerethetővé válnak. valamilyen szempont szerint. imádtam a film színvilágát, ezt a kissé darkos megjelenést, a doktornő ríkító narancssárga haját, a zöldes, lilás, aranyos színösszevegyítéseket. látványos volt és nézhető. bár a vámpírt alakító Deppen kissé sokalltam a púdert.

s hogy tovább erősítsem magam véleményét: nem volt benne túlzott szerelmi hancúr-pancór, szenvedés és végletekig menő love. ezaz! azt hiszem erre osztanám a harmadik csillagos ötöst, a zenénél lehagytam külön, de így utólag arra is megadtam :D szóval.. aki valami romantikusra vágyik, az ne nagyon számítson rá. akad benne, de inkább minden ilyesmi a humoros oldaláról van megfogva, szóval nem csöpögünk.. sőt néha már az is megkérdőjelezhető volt számomra, hogy egyáltalán vonzalomról és szerelemről beszélhetünk-e a filmmel kapcsolatban.

ami nem tetszett a filmben, az a befejezés volt. egyszerűen nem értettem, hogy miért az lett, miért úgy lett, hogy a francba kötöttünk ki egy ilyen befejezésnél? egyszerűen kerestem a szálak közti összefüggést, de ez a végkifejlett kis párocska, valahogy nekem sehogy sem állt össze.. sajnálom ~~~ a befejezés részemről pocséknak nevezhető.

összességében:

történet: 8 / 10 

zene: 15* / 10

szereplők: 10 / 10

színészek: 8 / 10

képi megjelenítés: 9 / 10

A    F I L M    Ö S S Z E S S É G É B E N   N Á L A M :  9 / 10   ;)